Tudjátok, hogy nyaral a kutyás ember? Kutyával, persze. A még elvetemültebb pedig úgy, hogy közben kiállításozik. :) És természetesen nem egy kutyával nyaral, ha már van egy ideiglenes bulldog nyanyája is.
Szóval múlt hét végefelé felkerekedtünk Pocokkal és Bubuval, meg sem álltunk Hajdúszoboszlóig, ami tipikus nyaraló város, ráadásul meglehetős közel esik Debrecenhez, ahol szombaton és vasárnap CACIB show volt.
Alapvetően jól viselték az utazást és a kiállításokat mindketten, büszke is vagyok rájuk nagyon. A szálláshelyünkön is egészen kis rendes bulldogok voltak, és noha a házinéni nem rajongott a kutyákért, a házibácsi viszont annál inkább, mégis mindketten érdeklődtek esténként az eredmények felől. Szombaton olyan csodálatos bírálatot kaptunk, mint még soha és egy Kitűnőt is, aminek nagyon örülök, de legfőképpen annak, hogy látom a fejlődést Pockon, ami a ringdresszúráját illeti. Lehet, hogy ezt a fejlődést csak én látom, mert nem rohamléptékben változik, ám a kis dolgokat is meg kell becsülni, igaz? :)
Merem állítani, hogy ilyen jól még nem éreztem magam kiállításokon, mint az elmúlt hétvégén, ami persze a jó társaságnak, a sok bulldognak és a még több nevetésnek köszönhető.
Sokan mondják körülöttem, hogy majd megunjuk ezt a kiállításra-járósdit, mert ilyen, meg olyan. Nem vitatkozom ezzel, hiszen nem látok a jövőbe, tehát elképzelhető, hogy valóban megunjuk egyszer, még ha nem is mostanában. De talán épp ennyi esélye van annak is, hogy nem unjuk meg. :) Ameddig jól érezzük magunkat, addig semmiképp. Hiszen egy hobbinak a legfőbb célja és lényege éppen az, hogy az ember közben jól érezze magát. És talán szerencsés dolog, hogy nem vagyok versenyző alkat, számomra a részvétel a fontosabb, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne örülnék, illetve örülnénk bármilyen győzelemnek. Örülünk, mert minden alkalommal megvan a magunk kis győzelme, amennyiben a kis királylányunk alakulását, fejlődését nézzük. A nézésről jut eszembe, ahogy most a fenti képre rápillantottam, egészen szembeszökően izmos a kicsi Pocok. :) Nem is csoda, amennyit képes rohanni, ugrálni, pörögni... mintha nem is bulldog lenne, hanem terrier. :)))
No igen, az ugrálás. Meg is lett az eredménye hétfő reggel, még Hajdúszoboszlón. Hogy, hogy nem, a kis habókos valami rendkívül ügyetlen lépéskombinációt hozott össze a csúszósra lakkozott parkettán, aminek következtében megrándult a bal első lába. Persze akkor még nem tudtuk, hogy "csak" ennyi a baj, hanem teljesen kétsébeestünk a fájdalmas sírásától és három lábon ugrálásától. Itthon azután egy alapos orvosi vizsgálat és röntgen után kicsivel nyugodtabbak lettünk, Pocok pedig kapott egy szép, kék rögzítőkötést. Elméletileg 2 hét alatt rendbe kell jönnie és bízom benne, hogy ez így is lesz.
Ezen kis baleset ellenére, kellemes - bár rövid - nyaralás volt és a hazaérkezésünk napján még egy jó hírt is kaptam. De erről majd a következő bejegyzésben. :)
