Az alábbi linken található bejegyzésnek újabb hozzászólásai születtek az elmúlt napokban, méghozzá érintett fél részéről. Más kérdés azok stílusa és tartalma, de mindenki vonja le maga a következtetéseit.
http://tltcbulldog.blog.hu/2010/02/15/bulldog_rescue_avagy_siras_kerulget#c10536673
Én itt csupán szeretném közzé tenni a Pálfiné Varga Krisztina, bronzkoszorús mestertenyésztőnek írt üzenetemet, a biztonság kedvéért.
Kedves Krisztina!
Csak, hogy ne kelljen túl sokáig várni, nagyon szívesen megosztom veled, hogy mi a megoldás nehéz és/vagy kilátástalan helyzetben: el kell adni a kutyákat olyan tenyésztőnek, avagy hobbi tartónak, aki tudja biztosítani számukra a megfelelő körülményeket. Élőlényhez méltóakat. Ugyanis, amit láttunk az idős szülőknél, az minden volt, csak méltó nem. Érdekes számomra, hogy volt érkezésed mindenkit kiosztani, átkozódni, vádaskodni, de egyetlen kérdést sem tettél fel az állítólagosan szeretett kutyáid hogyléte felől. Tudod, hárman közülük már nem élnek, hála a csodálatos életkörülményeiknek, amikben szenvedtek, gyötrődtek évekig.
Lehet, hogy volt hűtött-fűtött, klímás kennel, de egy disznóól sem nem kennel, sem nem klímás, nem beszélve a hasig érő ganajban való tartásról. Biztosan te sem erről álmodoztál annak idején, amikor elérted a mestertenyésztő címet.
Egy dologban biztos vagyok, az általad megszólított tenyésztők egyike sem hagyná egyetlen kutyáját sem ilyen sorsra jutni, inkább időben megválna tőlük, az ő érdekükben.
Azt sem hiszem el mellesleg, hogy 3 éve nem volt alom, ugyanis a tv-ben egészen más hangzott el a szüleid szájából. Vagy akkor most kinek is van igaza?
Azért írtam le mindezt és még tudnék írni rengeteget, de úgy érzem, hogy fölösleges, hogy ne Zsargal blogjában gyűljenek a méltatlan hozzászólások.
Én nem vagyok semmilyen koszorús mestertenyésztő (még), de nem is erre mérik az embert. Klímás kennelem sincs, de a 3 saját és 1 ideiglenesen befogadott, mentett kutyánk olyan körülmények közt él velünk együtt (hangsúly az együtt-ön), ami méltó bármelyik élőlényhez. Pedig a saját kutyáink közül jelenleg 2 utcáról kukázott keverék van és csak egy pedigrés, kiállítási bulldog (még). Mindenesetre egyiküket sem hagynám idős, beteg szüleim nyakára, akikről tudom, hogy képtelenek gondoskodni róluk.
Bízom benne, hogy sikerül egy kicsit magadba nézni és elismerni, hogy hibáztál, mert már eddig is több bulldog életébe került. Ne vádaskodjatok és átkozódjatok, szüleiddel együtt, hanem örüljetek annak, hogy a szebb napokat is látott bulldik ismét jó helyen, szerető családoknál élnek és boldogok végre. Megérdemlik.
A jövőre nézve pedig kívánok egy sokkal sikeresebb és szeretettel telibb életet, de leginkább kutyák nélkül, ha lehet. Az ő érdekükben.
Üdv,
Szabó Eszter
