Arra gondoltam, hogy amíg megfő az ebéd, az isteni illatok közt írok újra Pocokról. Nem könnyű, mert minduntalan elvonja a figyelmem a tűzhely, de azért nem adom fel. :)
Az egyik kevésbé kellemes élményünk jutott épp eszembe, megosztom veletek. Tavaly tél elején egyik vizitünk alkalmával azt mondta az állatorvosunk, hogy van néhány befelé forduló szempillája Pocoknak, amiket jó lenne eltávolítani, mielőtt megsértik a szaruhártyáját.
Kaptunk egy időpontot, amikor is elvittem kicsi virágszálamat a kauterezésre. Doki azt mondta, várjam meg nyugodtan, körülbelül fél óra alatt végez. Természetesen bódításban történt a beavatkozás, az orrom előtt kanülözték be a kis lábát, szerencse, hogy nem ájultem el. Pocok viszont bulldoghoz méltón hősies volt, hiszen meg sem nyikkant.
Nos, a fél órából majdnem másfél lett, kicsit megszenvedett a doki azzal az 5 db szempillával, de azt mondta, hogy csak akkor van értelme ennek, ha magától kiesik a szempilla, nem pedig ő kihúzza. Utóbbi esetben ugyanis visszanő.
Eddig ez volt a legeslegnagyobb "probléma" Pocokkal - le is kopogom -, remélem, hogy a jövőben sem lesz semmi komolyabb. A "szempillaszedés" után egészen hamar magához tért és egy igen komoly adag szeretetcsomagot helyezett el a rendelő várójának kellős közepén. Noha szólt előre a doki, hogy ez várható, mégis nagyon kínosan éreztem magam. Pedig senki nem szólt érte egy rossz szót sem, sőt segítettek feltakarítani. Igazi kis bűvésztrükk volt ez, hiszen előző nap reggel evett utoljára.
A szemét viszont egyszer sem piszkálta, csak amíg míg ébredezett. Egy hétig kellett krémezni a szempillák hűlt helyét, ami egyébként nem a kedvenc elfoglaltsága volt Pocoknak, de mindig én nyertem, hisz én vagyok a nagyobb. =)
Azóta sokkal kevésbé könnyezik és a kauterezés helyei is tökéletesen visszapigmentálódtak. Tehát örülünk. :)
Korábban utaltam rá, mekkorát tévedtem azzal, hogy jó evő lesz a kisasszonyból. Most például már dél elmúlt, de még nem evett, legalábbis a joghurtos doboz kinyalogatását én nem tekintem evésnek. Reggel és este kockasajtot szokott kapni (valahogyan be kell adnom neki a zöldkagyló tablettát), amit imád, de ma még eddig a sajthoz sem szagolt hozzá. Holott kutya baja, csak lustálkodik a napon fekve, nyilván elfáradt az egész éjszakai horkolásban. :D
Vannak napok, amikor szinte reggeltől estig alszik, egyfolytában, bár ez csak az utóbbi hetekben fordul elő. Estére természetesen túlalussza magát és akkor előveszi a rosszabbik énjét, hogy tombolhasson. Máskor meg inkább bújik és szeretgetni kell, meg játszani vele órákat, amit én cseppet sem bánok. :)
Az evés viszont rapszodikus, ha kedve van eszik, ha nincs, akkor nem. Ennek ellenére azért nem csenevész, szerencsére.
Végezetül válogatok ide néhány fényképet az archívumból, hogy ez a bejegyzés is színesedjék valamivel. :)
