Miután a Mami elutazott és megnyugtatásul néhány fotót is kaptunk róla az új otthonából, azonnal megbeszéltük, mikor jöhet hozzánk legújabb ideiglenes bulldogunk.

Első ötletként Tundra jött szóba, de róla majd később, mert végül egy sokadmagával a Noéra került leányzó, Eby lett a kiválasztott. Szombaton letudtunk itthon egy szűk körű grill partyt, vasárnap pedig elugrottunk Pocokkal a salgótarjáni CAC kiállításra. A kiállítás csodálatos környezetben, ám vegyes hangulatban telt. Mindazonáltal nagyon jó volt ismét bulldogosok közt lenni és újabb tapasztalatokat gyűjteni.

Közvetlenül a bulldogok bírálatának befejezte után máris pakoltunk és irány a Noé Állatotthon, ahol éppen zajlott a Boxer Majális és Boldog Bulldog Buli. :) Fél órányi kereségélés után Eby is meglett, közben mi megebédeltünk, majd újdonat védencünkkel együtt megtámadtuk Zsargalt egy kis lelki feltöltődésért. :) Mint mindig, most is teljes volt az élmény, köszönjük! ;)

Eby, akit szinte rögtön átkereszteltünk Zsebire, pillanatok alatt beilleszkedett és gyakorlatilag két perc után tökéletesen otthon érezte magát nálunk. Főhadiszállásnak a kanapét nézte ki magának, ahonnan levontatni sem lehetett, de őszintén szólva nem is akartuk. Zsebi egy csodálatos, bújós, szeretetéhes, okos, szépséges, egy szóval tökéletes leányzó, így aztán semmi meglepő nem volt abban, hogy másnap (hétfő) este már hívott is Évi a Noéról, hogy kedden költözik új családhoz legújabb szerelmünk. Nos, ilyen expressz ideiglenességre nem gondoltam és fájt is érte a szívem, hiszen nála csodálatosabbat elképzelni sem könnyű, de Zsebi szempontjából ez volt a lehető legjobb, ami történhetett.

Az új családjában is azonnal felfedezte a kanapét és állítólag búcsúzóul küldött nekem egy puszit. =)

Legyél nagyon boldog, kicsi szívem!

Persze nem jöttem haza üres kézzel, mikor Zsebi-Ebyt visszavittem a bulldog mentő lányoknak, a frissen ivartalanított, még inkább alvó, mint éber Maracuja lett legújabb lakónk.

Maracuját egy társával együtt Soroksáron találták, nyilvánvalóan szaporítónál sínylődtek mindketten. Azt hiszem, a sínylődés még enyhe kifejezés is arra, amiről tanúskodik állapotuk. :( Sajnos azonban, miután kiheverte az altatást, kiderült, hogy noha rendkívül bújós, kedves, más bulldogot nem tűr meg a környezetében. A két keverék kutyánkkal az ég világon semmi baja sem volt, de Pockot, amint meglátta, szerette volna kicakkozni. Erről semmilyen módon nem sikerült lebeszélni, így szomorú szívvel, de pénteken vissza kellett vigyünk a Noéra, ahol beigazolódott, hogy csak a bulldogokkal szemben vannak ilyen komoly előítéletei. Tundrának is neki akart menni, persze nem hagytuk.

No, igen, a már korábban említett Tundra. Cegléden talált, szintén szaporító-szökevény, akit agyon ellettek, de minden más törődést és gondoskodást elfelejtettek megadni neki. Felkerekedtünk vele az állatorvoshoz, hogy megejtsük a rutin-ivartalanítást, ám műtét közben kiderült, hogy korántsem olyan egyszerű a képlet, mint vártuk. Tundrának hatalmas daganata volt az egyik petefészkén, sok kisebb a petevezetékein, illetve egy komolyabb méretű emlődaganatot is el kellett távolítani. Jó egy órás műtét után, hosszan kígyózó vágással a pociján, éppen ébredezve hozhattuk haza. Íme a valószínűsíthető magyarázat, miért került az utcára a kiszolgált, noha egyáltalán nem idős bulldog. Az emberből ilyenkor óhatatlanul mindenféle indulatok törnek fel, a keserűség és a tehetetlenség okán érzett dühében, de tény, hogy mindez nem segít a helyzeten.

Erősebb idegzetűek gallery.site.hu/u/szorpi/bulldog/bulldog/tundra/ ide kattintva megnézhetik a Tundrából kioperált daganatos méhet, petefészkeket, egyebeket.

A lábadozás hosszabb időt vesz majd igénybe, hiszen ez egy nagy műtét volt, miután még antibiotikumot is kapnia kell, de immáron jó kezekben van és hamarosan ő is szerető családhoz költözhet, ahol igazi családtagként bánnak vele. Mint, ahogyan mi is.