Hamarosanra ígértem az újabb híreket és képeket Gigiről, nos itt volnék. :)
Talán már senkinek nem friss a hír, hogy szeptember 15-én, megszülettek Gigi kisbabái, így hirtelen hétre ugrott itthon az eb-létszám.
Na, de kezdjem az elején!
Amikor szóba került Gigi megvétele, már akkor tudtuk, hogy be lett fedeztetve, ám ennek sikeressége nyilván csak bizonyos idő elteltével derül ki. Teltek a napok, végül mégis haza hoztuk, mint azt már az előző bejegyzésben is leírtam, majd két nap múlva elmentünk Zsargalhoz, megbizonyosodni afelől, ami egyébként szabad szemmel is jól látható volt már. (Természetesen előfordulhat álvemhesség is, tehát fontos a szakszerű vizsgálat a bulldog specialista állatorvosnál.) UH-on két kiskutya látszott - legalábbis én elhiszem Zsargalnak és a páromnak is, hogy ők látták, mert én nem =) -, így szembesültünk a ténnyel, hogy két hét múlva babázhatunk. Ez hívják mély vízbe dobásnak, azt hiszem.
Minden nappal egyre feszültebb és aggódóbb lettem, pedig Gigi teljesen jól volt és jól is viselte a vemhességet. Az izgalom a hatvanadik naptól a tetőfokára hágott bennem és szinte minden neszre felébredtem éjjel, miközben Gigi nyugodtan átaludta az éjszakákat.
Vasárnap berendeztük a baba-szobát, ahová én is beköltöztem azóta, így külön ágyban élünk a kedvesemmel átmenetileg, de bizony ez erről (is) szól.
Nagyon sok segítséget és bátorítást kaptam azokban a napokban és azóta is Zsargalon kívül Katától, Ritától és Gabitól is, amiért rendkívül hálás vagyok. Köszönöm Nektek! Természetesen Gigikém volt "anyukája" is kivette a részét mindenből, még a szülésre is eljött velünk, aminek nagyon örültünk.
Ilyen volt Gigikém a szülés előtti napon:
A hatvannegyedik nap reggelén már eléggé nyugtalan volt a drága és a hője is leesett, így gyorsan összetelefonáltam mindenkit és elindultunk Érdre. Szerencsére én vezettem, így kevésbé volt érkezésem aggódni és izgulni. :)
Jártam már életemben néhány állatorvosnál, megfordultam jó sok rendelőben, de ilyen profi csapattal még nem találkoztam, mint a Kutyavári Team. Mondhatnám, hogy minden ment, mint a karikacsapás, ami igaz is, de lehetséges, hogy kíváncsiak vagytok néhány részletre. :)
Először is tehát egy UH vizsgálaton kellett túl esnie Giginek, hogy a kicsik pulzusát meg lehessen mérni, többek között. Majd jött mindaz a procedúra, amit a Kutyavári blogban egy császármetszés előkészületeiről szóló videón láthatunk.
Kismama még nem a műtőben:
Alig néhány perccel azután, hogy Gigi bekerült a műtőbe, Viki már hozta is az első szülött kislányt, majd a kisfiút is és jött a dörzsölés, szárítgatás és az alapvető átvizsgálása a piciknek. A kiscsajszi nem sírt, mint öcsikéje, hanem morgott és valamilyenfajta kezdetleges ugatásfélével próbált megfélemlíteni bennünket, ezenközben a tesója sipított. Ő azóta is hisztisebb, sírósabb, de hát fiúból van... =)
Az első percek:
Már az első pillanatok egyikében észrevettem, hogy a kislány bizony csíkos és ennek a ténynek azóta is örülök. Egyszerűen gyönyörűek a csíkos bulldogok, teljesen rabul ejtették a szívemet és bízom benne, hogy nem kell túl sokat várnom, hogy nekünk is legyen egy szépséges csíkosunk.
Visszatérve a fősodorba, a picik nagyok, erősek és egészségesek, mindenük megvan és a kismama is rendben felébredt a műtőben. Megvártuk, míg teljesen magához tér, a bébik megszáradnak, mialatt tudtunk beszélgetni és fontos és hasznos tanácsokat meghallgatni, megjegyezni, mint kezdő kisbulldogozók.
Gigikém a saját lábán jött ki a rendelőből és szeretném ezt kihangsúlyozni, hogy mindenki, akinek bulldogja van (vagy más, nyomott pofijú kutyusa), figyeljen oda rá, ha bármilyen okból altatni/bódítani kell kicsi kedvencét, még a rendelőben ébresszék fel és térjen észhez. Ha bármilyen komplikáció adódna az altatásból kifolyólag, még helyben van a segítség.
Itthon aztán elkezdődött a 2-3 óránkénti etetés, ezzel együtt a kevés alvás a kismamának és nekem, de még tartjuk magunkat! :)
Újabb képeket és a történetünk folytatását majd a következő bejegyzésben hozom, mivel etetés-idő van és ezt a picik igen hangosan tudják jelezni. :)
