Eleinte nem voltunk benne biztosak, hogy Pocok örökli az anyukája gyönyörű, vörös színét, de idővel ez bizonyossá vált, ahogy a képeken is látszik ez valamennyire. Az első kedvenc bulldog-színem volt ez a vörös, azóta beleszerettem a fehérekbe és a bocitarkákba is, bár ez utóbbi egyébként is elég népszerű.
Annak idején, iskolás koromban, a genetikát szerettem legjobban biokémiából, és szerencsére a tanárnőnk is, tehát elég sokat foglalkoztunk vele. Később a macskák színgenetikájáról olvasgattam részletesebben, személyes érintettségből kifolyólag (volt egy teknőc-fehér perzsa cicám), mára azonban rá kellett jönnöm, mindezen tudományokból vajmi kevésre emlékszem. Sőt, szinte semmire. Leszámítva azt, hogy bizonyos kifejezések hallatán, mint pl. allél, nem kérdezem meg, hogy eszik-e, vagy isszák. Ez azonban édes kevés, tehát újra nekiülhetek a tanulásnak, de hiszen jó pap holtig tanul. Szerencsére az internet korában már viszonylag könnyen bővítheti az ember az ismereteit.
A genetika természetesen csupán egy igen kicsi szelete mindannak, amit meg kellene tanulnom, de valahol el kell kezdeni. :)
Hát ennyit rólam, hiszen itt Pocok a lényeg és nem az én tudásszomjam. :) Pocok, aki több más becenév mellett elnyerte a vörös démon megtisztelő címet is itthon. Aki napról napra hangosabban tud horkolni és mostanra kezdi kinőni azt a korszakát, amikor szinte egész nap ébren van és rontópálkodik. Ma már a nap nagyobb részében alszik, és horkol, amit egyébként én imádok. Néhanap, ha úgy alakul az időbeosztásunk (nagy szavak ezek egy itthon ülő embertől), délután összebújunk az ágyban, mint kismacskák a stelázsin és alszunk 1-2 órát. Ezt szeretem a legjobban, ilyenkor senki sem zavar, csak mi ketten vagyunk, altatóként változatos horkolás-dallamokat hallat és többnyire nagyon boldognak érzem magam. Talán ő sem panaszkodik. :)
Most pedig beszéljenek helyettem a képek, közlök egy kis fotó-összeállítást Pocok mindennapjairól, még a múltból.
A harmadik és negyedik képen anyuék újdonat kiskutyájával, Szamócával pihengélnek a babzsák fotelben, Pocok egyik kedvenc alvóhelyén. Az ötödik képen Atinak segítünk motort szerelni, mert a kiskutyák ehhez értenek a legjobban. :) A többihez azt hiszem, nem kell kommentár.
Köszönjük a figyelmet! :)
