Aki kiállítási beszámolót vár, bizonyára csalódni fog most. Beszámoló lesz ugyan, de nem a kiállítási eredményekről, hanem inkább az élményről, amit Pocoknak jelentett mindez, nézőként.

Eleinte kicsit sokkolta őt a hatalmas tömeg, gyakorlatilag szinte lépni sem lehetett és egy kör után már húzott az ajtó felé, hogy ő bizony immáron inkább hazamenne, de nem hagytuk ennyiben a dolgot. Kerestünk kisebb népsűrűséggel megáldott helyeket és persze jól megsimogattam, megdicsérgettem a kisasszonyt, így lassan megnyugodott, majd elkezdett érdeklődni a többi kutyus és ember iránt. Szokás szerint persze lépten, nyomon akadt valaki, aki megsimogatta, megszeretgette, ez cseppet sem volt ellenére természetesen. :)

Miután elbeszélgettünk az eblepetes.hu webáruházat is üzemeltető fiatalokkal (szintén bulldogosok, naná) és megcsodáltuk élőben is, amiket többnyire csak neten látunk (kivéve azokat, amiket már megrendeltünk onnan =)), megpróbáltunk a ringek felé orientálódni, hátha látunk is valamit.

Ekkortájt találkoztunk össze Zsargalékkal, igy legalább megtudtuk, hogy a bulldogokról már gyakorlatilag teljesen lemaradtunk. Kicsit bántam a dolgot, de a kiállítás hangulata ennek ellenére is elérte nálam a megszokott és elvárt adrenalin szintet, kiváltotta a már-már fokozhatatlan lelkesedést.

Pocok pedig rátalált a tökéletes játszótársra egy argentín dog gyermek személyében, aki oly lusta természetű, hogy szinte végig feküdt, míg ment a birkózás, azt a látszatot keltve, hogy a kis angol bulldog még az argentín dogot is lenyomja. :)

Miután kijátszották magukat, Pocok szentelt értékes figyelméből egy keveset a legújabb hódolójára is.

Mi pedig megcsodálhattuk a legszebb tibeti masztiffokat, agarakat, berni pásztorokat, kaukázusikat, közép-ázsiai juhászokat, némi nyaknyújtogatás árán a magyar vizslákat és uszkárokat, valamint néhány társasági kutyafajta jeles képviselőit, basset houndokat, ír farkasokat (akik ugyan szintén agarak, de mégis), és még számos különböző fajtájú gyönyörűséget.

Pocokról Zsargal is készített néhány fotót, amikből szintén csemegézek majd, ha eljutnak hozzám. :)

Az élményen túl gazdagabb lettem Nagy Bandó András legújabb, Egyik kutya, másik is című, dedikált könyvével. Nagyon jópofa, vicces versek vannak benne, 170 kutyafajtáról, önvallomás formájában. Mindenkinek szeretettel ajánlom elolvasásra. :)

A kiállítás legérdekesebb, show-elemekben bővelkedő részét már nem vártuk meg, mivel mindannyian nagyon elfáradtunk. Mindenesetre már a kilépés pillanatában elkezdtem izgatottan várni a miskolci CACIB-ot, bár addig még aludni kell jó néhányat. :)