Bulldogságunk története

20 év álmodozás után megszületett Pocok, aki az első bulldogunk és mint ilyen, mindörökké szívünk kellős közepében a helye. Egyelőre Pocokról szól ez a blog, később majd a többi bulldogról is, akik bulldogítják mindennapjainkat.

Mielőtt kiskutyát vásárolnál, kérlek olvasd el ezt!

2015.01.08. 10:06 | pinkbull | Szólj hozzá!

Komolyan mondom, eldurran az agyam...
Eccerűék a Havannáról szólnak, hogy fosik a kutyájuk, menjek, nézzem meg. Lemegyek, eb nem lázas, a belei kortyognak, de nincs rosszul. Szerencsére. Merthogy a vizsgálat közben elmesélték, hogyan lett kutyájuk.
Kitalálták, hogy nekik kutya kell /az előző elpusztult nemrég/. Persze, hogy fajkutya. Persze, hogy nem akarták az árát megfizetni. Ja, és boxer kell nekik /ami normális helyről beszerezve is egészségügyi és személyiségi téren is kihívás az amatőröknek/. Ezért aztán lementek Taktaszentherpesz-külsőre /neten találták/, ahol a gyökér, igénytelen barom szaporító nem engedte be őket, kihozta a kertkapuba a kiskutyát, meg 2 vakcinás flakont a címkével /mondván, ő oltotta be a kölyköt,/ elvette a pénzt, se oltási könyv, se chip, se származási lap, se szerződés.
Ha már ott voltam, elpanaszolták, hogy a kiskutya már náluk van egy hónapja és nem fejlődik. Az eb 15 hetes állítólag, nem néz ki annyinak, kicsi, sovány, viszont a fogai alapján ennél idősebb-vagyis nem kicsit csökött, hanem nagyon... Kértem bélsármintát parazitológiai vizsgálathoz. És láss csodát, 3-féle parazitát /Giardia, Trichuris, Isospora/ is találtam benne, az egyik emberre is veszélyes /zoonózis/.
Most persze megy az aggódás /3 gyerek van a családban/, meg a sírás, hogy a gyógykezelés nem olcsó /nem ám.../, hosszú ideig tart /bezony.../, bonyolult a diéta /a diétás táp egyszerű, csak ugye rohadt drága/, nehéz megszabadulni a parazitáktól /bizony, lehet, hogy ismételni kell a kezelést/ és visszamaradhat idült emésztési zavar /hát igen, a Giardia hetek vagy akár hónapok óta rágja a kiskutya beleit/, az ebet füröszteni kell, folyamatosan fertőtleníteni a lakást, stb.
Hombre/mujer! Digitális fényképezőgépet, okostelót, tévét, mosógépet, hűtőt, stb. is így vásárolsz? A felsorolt műszaki cikkek ára nem nagyon fapados és nem luxus kivitelben 70-150 ezer Ft körül van /lehet venni kicsit olcsóbban és sokkal drágábban is persze/. Kinézed a neten, hogy Taktaszentherpesz-külsőn ócón, papír nélkül, okosba' is kapható, lemész, be nem engednek az "áruházba", kihozzák a cuccot, se garilevél, se használati utasítás, se számla, pénzt elveszik és mehetsz isten hírével... Otthon meg meglepődsz, mert füstöl, szikrázik, robban, meggyullad, levágja a biztosítékot, mi...?
Ja, neeeem... nem így veszed... körbenézel a neten, elolvasod az összehasonlító teszteket, esetleg még az olyan cikkeket is, amik arról szólnak, hogy mire figyelj vásárláskor, megkérdezel ismerősöket, esetleg még szakembert is... aztán elmész az áruházba, megveszed a ketyerét, garancialevél, magyar nyelvű használati utasítás, számla természetesen a cucc mellett a dobozban.
Egy digitális fényképező, számítógép vagy okosteló informatikailag fél év alatt avul el, az aksi két év után megmakkan /így van tervezve/, a "tartós" készülékek is 6-8 évig bírják, ha már 10 éves a mosógéped, a segged verheted a földhöz a boldogságtól...
Ehhez képest kutyát 13-15 évre veszel... ugye érted, mi a probléma...? Ha már nem jó neked a menhelyről kihozott kutya, mert fajtatiszta kölyökre vágysz, akkor származási lappal, oltási könyvvel, chippel, szerződéssel vedd meg, megbízható tenyésztőtől. Ja, hogy drágább, mint az aluljáróban? Hát persze. A minőségi kölyöknek ára van, mert abban sok munka és sok befektetés van. Ha "azért hülye nem vagy" áruházban veszel akármilyen jó áron műszaki cikket, az biztos drágább lesz, mint a kínai piacon árult ketyere. Ha műszaki cikket nem veszel piacon, kutyát se vegyél szaporítótól. Hobbi célra a fenti áron a legtöbb tenyésztőnél tudsz kiskutyát venni /természetesen nagy tenyészértékű egyedek sokkal drágábbak is lehetnek/, fajtatisztát /tényleg, nem csak úgy kinézőt/, oltva, chipelve, jó kondícióban, egészségeset és garanciával.
A szaporító azért működik és azért így működik, mert mindig van palimadár, aki megveszi ezeket a szerencsétlen kölyköket. Mielőtt kutyát veszel, tájékozódj. A XXI. században azért ez nem annyira bonyolult... de ha lemész a legközelebbi állatorvoshoz és kérsz 20 percet, ő is elmondja neked, amit tudni kell.

Eredeti bejegyzés a linkre kattintva elérhető: https://www.facebook.com/barbaraszilvia.kelemen/posts/754313694652385

 

Címkék: kutya szerződés szaporító kiskutya állatorvos boxer fajtatiszta tenyésztő fajtiszta eladó kiskutya giardia eladó kutya zoonózis egészségi szűrések

JÖN! A Specialisták Hétvégéje!

2014.09.10. 13:02 | pinkbull | Szólj hozzá!

A Specialisták Hétvégéje
2014. október 11-12., Komárom, Monostori Erőd
3 kiállítás 2 nap alatt, kizárólag bulldog fajtaspecialista bírókkal!
2 x CACIB show, bírók: Paul Seal (UK), Lakatos István (HU)
1 x HBS Club show, bíró: Hayley Seal (UK)
Nevezési és egyéb infók facebookon!

Címkék: kiállítás club show bulldog cacib hbs club show specialisták fajta specialista bíró klubkiállítás hungary bulldog section hungária bulldog szekció

Statisztika

2012.11.28. 10:00 | pinkbull | Szólj hozzá!

Wow és wow... Belekukkantottam a blog.hu statisztikámba és mit látok? Komoly közérdeklődésre tart számot a téma, amit "Az érem két oldala" c. posztban feszegettem én is. Ugyanis azelőtt több, mint másfél éve írtam az utolsó blogbejegyzést, mégis 197 lapletöltés történt 2 nappal ezelőtt, az ominózus bejegyzés születését követően.

Köszönöm, hogy ennyien elolvastátok, hogy ennyi mindenkit foglalkoztat még, hogy milyen a magyar kutyások megítélése külföldön és milyen a magyar kutyás helyzet Magyarországon.

Mint, hogy a változások korát éljük és mindenféle spirituális nézet szerint, mai napság igen jelentős változások zajlanak az univerzumban, így talán, sőt biztosan, kihat mindez a kutyás életre is. Tehát itt is változások jönnek és jönniük is kell, bízzunk benne, hogy valamely jobb irányt veszünk, a kutyák számára jobbat.

Címkék: statisztika látogató lapletöltés

Technikai információ

2012.11.28. 09:53 | pinkbull | Szólj hozzá!

Mostantól kezdve bárki írhat kommentet a bejegyzésekhez, előmoderáció nélkül. Vagyis a beírt komment azonnal megjelenik, nem kell rá várni, hogy én engedélyezzem. Azonban a nem megfelelő hangnemű, vagy oda nem illő, reklám, ill. spam kommentek a legrövidebb időn belül törlésre kerülnek.

Címkék: komment hozzászólás moderálás

Az érem két oldala

2012.11.26. 11:05 | pinkbull | 1 komment

Tulajdonképpen csak újra megosztani szeretném Zsargal blogbejegyzését, mert minél több emberhez el kell jutnia az információnak. Hogy milyen információnak? Nos...

Történt vala, hogy idén is, mint minden éven Zsargal és Rita ellátogattak Angliába a Bulldog of the Year kiállításra, ahol egy érdekes szórólappal, vagy felhívással találkoztak.

Részletek ide kattintva, Zsargal blogján olvashatók és láthatók.


Vagyunk jó néhányan, magyar bulldogosok, akiktől biztosan nem vesznek kereskedők 5 hetes, beteg kiskutyákat, hogy aztán jó haszonnal tovább értékesítsék őket külföldön, például Angliában. Nem vesznek, mert nem adunk el ilyen fiatal kutyákat, nem adunk el kereskedőnek kiskutyát és mert beteg kutyákat sem adunk el.

Vagyunk néhányan, magyar bulldogosok, akik úgy gondoljuk, hogy a küllem nem minden, a kutya egészsége is fontos, ezért egészségi szűréseket végeztetünk a kutyáinkon. (Az egészségi szűrésekről majd egy másik postban részletesebben.) Mi felelősek vagyunk a nálunk született kutyákért, nem csak addig a pillanatig, amíg valaki kifizette és hazavitte, hanem egészen addig, amíg a kutya él. A tulajdonosok számíthatnak és számítanak is ránk, a segítségünkre, tapasztalatunkra, stb. És ez így van jól, ez minden esetben és minden fajtánál így kéne, hogy működjön, ugyanis a kutya nem egy árucikk, hanem egy élő-, és érző lény!

Természetesen mindezeket a dolgokat nem lehet úgy vállalni és csinálni, hogy a kiskutyákat 10-20ezer forintokért adjuk el, mert ez az összeg még az oltásokat sem fedezi, nem hogy a többi költséget.

És itt jön az érem másik oldala! Ahol ugyanis kereslet van, ott kialakul a kínálat is, nem pedig fordítva. Azért kerülnek Angliába beteg, alultáplált, túl fiatal, és egyéb hátrányos helyzetű kiskutyák, mert van rájuk kereslet! No, nyilván nem arra van kereslet, hogy beteg legyen egy kutya, hanem arra, hogy olcsó. Mindaddig, amíg kereskedőktől vásárolnak kutyákat az emberek a világon bárhol, olyan kutyákat, amiknek az előéletéről, származásáról SEMMIT sem tudnak (maximum azt, amit a kereskedő elmesélt, az meg ugye vagy igaz, vagy nem), amíg nem látják be, hogy életekkel játszanak, addig nehezen fog itt bármi is változni.

Hozhatnak és hozzanak is szigorú törvényeket, szabályozásokat, alakuljanak szervezetek, amelyek ellenőrzik és betartatják a szabályokat és igen, legyen tilos a kutyákkal (macskákkal, stb.) való kereskedés. Ez is egy lépés és egy nagyon fontos lépés. Mindig van azonban kiskapu, mindig lesznek, akik megpróbálják kijátszani a törvényt, addig legalábbis mindig, amíg kereslet van.

Tehát a felháborodás részben jogos, részben pedig az angoloknak is van mit sepregetni a maguk háza táján. Ha ők nem vennék konténerszámra ezeket a kiskutyákat, akkor itt (és más kelet-európai országokban) nem "gyártanák" őket a szaporítók.

Olcsó kutyát csak úgy lehet előállítani, ha nem érdekel ki az anyja, ki az apja, beteg-e vagy egészséges, ha nem biztosítunk megfelelő, minőségi életkörülményeket nekik és a kiskutyáknak sem (a fűtés is pénzbe kerül, ugye, a többiről nem is szólva) és ha nem kell oltásokat beadatni a kiskutyáknak. Meddig nem kell? 6 hetes korig. Tehát 6 hetes koruk előtt menniük kell! Így a legnagyobb a profit és a legkisebb a befektetett pénz.

Csak az expressz.hu-t nézzük meg, mindegy milyen népszerű fajta hirdetéseit! Százszámra találunk olyan hirdetéseket, ahol a kiskutyák 5-6 hetesen elvihetők. Aztán a gazdi meg majd csodálkozik, hogy miért pusztult el 1 hét leforgása alatt a 10-15-30ezer forintért vásárolt kiskutya.

Nemrégiben gondolkodtam is rajta, hogy vajon ki volt az, aki kitalálta egyszer, hogy 6 hetes korában a kiskutyát el kell szakítani az anyjától, testvéreitől és el kell passzolni? És miért tudott ez a tévhit annyira elterjedni, hogy ma is az emberek nagy többsége simán ezt hiszi?

Mindegy, hogy magyar, angol, szlovák, amerikai, vagy milyen nemzetiségű és lakhelyű valaki. Ha kutyát veszünk és tartunk, az felelősséggel jár és kompromisszumokkal és lemondásokkal. És pénzbe kerül! Szerencsére azonban nem kötelező kutyát tartani, sem szaporítani, így tényleg mindenkinek van választása.

Azt kérem a Jézuskától karácsonyra, hogy segítsen felnyitni az emberek szemét világszerte, segítsen, hogy minél többen megértsék, mit jelent egy kutyát magunkhoz venni és ne akarjanak többé bizonytalan eredetű, szaporítószökevény kiskutyákért pénzt adni. Sem sokat, sem keveset. Szűnjön meg a kereslet, mert az megöli a kínálatot is, szinte azonnal. Ezt látom a 100%-os megoldásnak.

'Aki hallja, adja át...'

Címkék: anglia szeretet szaporító kiskutya zsargal állatorvos bulldog tenyésztő francia bulldog bulldog fajtamentés UK puppy farm puppy mill farmer BOY olcsó kiskutya

"Szeretlek(?)"

2011.04.26. 10:19 | pinkbull | Szólj hozzá!

Az ember, ha azt mondja "Szeretlek", a lehető legritkább esetben gondolja örök érvényűnek a dolgot, kivéve persze a romantikus regényekben. Azonban az élet nem regény, noha olykor igencsak regényes.

Mi a helyzet viszont a kutyákkal e téren?

Azt hiszem, erre mindannyian tudjuk a választ, legalábbis a lelkünk mélyén. A kutya soha nem felejt el szeretni minket, nem múlik el ragaszkodása, odaadása, amíg csak él. Többek között ezért is szeretem, szeretjük őket annyira.

Mi emberek, vajon hányszor szegjük meg ígéreteinket, melyeket önmagunknak, egymásnak, vagy kedvenceinknek teszünk? A "Szeretlek" is egy ígéret, minthogy a szeretet örök és állandó, ám sokszor elfelejtkezünk erről.

A kutyás témánál maradva, nem egyszer tapasztaltam olyat, hogy egy kiskutya, vagy akár nagy kutya, csupán pillanatokig, ideig-óráig becses, azután leértékelődik, majd teljesen elértéktelenedik gazdája szemében. Ok számos lehet, amik talán inkább kifogások, mint okok, vagy az érzelmi sivárság okozatai. Van olyan, aki hosszasan keresgél egy kölyök kutyát, amilyet éppen elképzelt, amilyenre vágyik, majd mikor végre sikerül beszerezni, a kezdeti lelkesedés rövid időn belül lankadni látszik. Még a külvilág felé azt mutatja emberünk, hogy bizony nagy becsben van az ő kutyája, a valóság azonban teljesen más. Természetesen egy kutya nem csak akkor boldog, ha egy ágyban alszik a gazdival, kertben tartott kutyáink is tudnak érzelmileg teljes életet élni, ha nem vagyunk restek törődni velük. Amikor azt mondom, hogy "törődni", korántsem csak arra gondolok, hogy megetetjük, megitatjuk a jószágot, hanem leginkább arra, hogy érzelmi igényeit is kielégítjük. Hogy ez pontosan miben és mennyiben merül ki, mindannyiunknak magunknak kell rájönnünk, saját kutyánkat, kutyáinkat megismerve, ugyanis minden kutya más-más egyéniség, különböző igényekkel. Míg egyik inkább magának való, addig másik attól boldog, ha a nap minden percében imádott gazdája mellett lehet. S minthogy láthatóan igen tág határok között mozog a kutyák érzelmi beállítódása is, ahogyan az embereké, így legjobb, ha saját habitusunkhoz leginkább passzoló kutyát választunk. Ezzel aztán sok nehézségnek elejét vehetjük. Számos könyv és tv műsor szól, szólt már erről, de elnézve a tömött menhelyeket és sintértelepeket, még mindig nem elég.

Az érem másik oldalát szemlélve, egészen másmilyennek látom azt az ígéretet, hogy "Szeretlek". Míg mi egy pillanatnyi állapotot, vagy érzelmi felindulást értünk ez alatt sokszor, addig kutyáink bizony életre szólóan komolyan gondolják.

Csodálatos érzés, amikor az a kutya, akit ugyan nem én neveltem fel, sőt bőven felnőtt volt már, mire hozzánk került, néhány hónap alatt a bizalomnak olyan szintjére jutott velem szemben, hogy szinte bármit megtesz a kedvemért. Látom a szemében a rajongást és persze ő is látja az enyémben, igazi szerelem bontakozott ki közöttünk. Ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor biztosan ő az, akihez odabújok és átölelem, mert szinte pillanatok alatt képes minden negatív érzést kiűzni belőlem. Hogyan csinálja? Talán tudom, talán nem, de nem is ez a fontos, hanem maga a tény. Az a mély, időtlen szeretet és bizalom, mely árad belőle, a tekintete, az illata, a kisugárzása mind, mind megnyugtató, egyszersmind felemelő. Mellette érzem magam igazán elevennek, élőnek, és mellette érzem leginkább, hogy a világon minden a lehető legnagyobb rendben van. Lehetek-e ezért eléggé hálás vajon? Mindent megteszek, hogy megadjam neki azt a megbecsülést, tiszteletet, amit egész életében érdemelt volna, ehelyett fillérekre váltották szeretetét, lealacsonyították egy olyan szintre, amelynél ő fényévekkel többet ér. Többet ér és ezt már az első adandó alkalommal be is bizonyította. Köszönöm neki, hogy újra és újra büszkévé tesz, hogy minden nap megmutatja nekem, milyen a legigazibb szeretet, és köszönöm, hogy még sok éven át összebújhatok vele, megtapasztalni, hogy minden a lehető a legnagyobb rendben van.

S hogy kutyáink nem csak felénk, hanem egymás felé is mély ragaszkodást éreznek, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a kép. :)

 

· 2 trackback

Címkék: kutya szeretet ember szeretlek ragaszkodás

Karácsony közeleg...

2010.12.09. 13:32 | pinkbull | Szólj hozzá!

Puszika.hu - Csillogó karácsonyi képek
Hamarosan folytatódik a blog, természetesen! :)

Címkék: karácsony christmas

George Clooney a cukiság blogon, Pocok az Elite magazinban

2010.10.11. 13:52 | pinkbull | Szólj hozzá!

Igazán komoly médiaszereplős hetünk volt...

A kicsi George Clooney egyik cukin alvós képe a cukiság blogon is megjelent, míg Pocok 10,5 hónapos kori fotója az októberi Elite magazin 94. oldalán látható, amint a bulldog fajtát reprezentálja. :)

cukisag.blog.hu/2010/10/09/23_naposan

Nagyon büszke vagyok ám rájuk. :)

Címkék: blog pocok george clooney bulldog cukisag elite magazin

Elloptak két bulldogot, segítsetek megtalálni őket!

2010.10.05. 23:04 | pinkbull | Szólj hozzá!

Hála a széleskörű összefogásnak és gyors rendőri intézkedéseknek, a kutyusok két hét elteltével visszakerültek otthonukba! Őszintén reméljük, hogy elkapják a tolvajokat és a megrendelőt is, valamint mindannyian méltó büntetésben részesülnek végre!

Címkék: kutya lopás tolvaj bulldog ellopták lopott bulldogok

George & Gina

2010.09.29. 22:34 | pinkbull | Szólj hozzá!

Éppen ma két hetesek a kicsi babzsákok, noha már jóval nagyobb babzsákok, mint amilyenek születésükkor voltak. :) Nevük is van már, a kisfiú George Clooney Full of Mischief, a leányzó pedig Gina Lollobrigida Full of Mischief. A nevekből kiderül, hogy ők még Gigim előző "mamijának" a csöppségei, én csak pótanyuka vagyok. :)

Egyébként minden a lehető legnagyobb rendben van velük, szerencsére és persze Gigivel is.

Egy ma délelőtti, róluk készült videót szeretnék megosztani veletek, amin Gigikém rettentően kómás fejet vág, de azért álmosan is tudja a dolgát a drága. :) Imádom őt és a kis porontyait is, remélem, hogy rendszeresen hallok majd a törpök felől a leendő gazdiktól.

 

Címkék: george clooney gina lollobrigida bulldog bébik full of mischief

Kettő az Egyben

2010.09.19. 23:53 | pinkbull | Szólj hozzá!

Hamarosanra ígértem az újabb híreket és képeket Gigiről, nos itt volnék. :)

Talán már senkinek nem friss a hír, hogy szeptember 15-én, megszülettek Gigi kisbabái, így hirtelen hétre ugrott itthon az eb-létszám.

Na, de kezdjem az elején!

Amikor szóba került Gigi megvétele, már akkor tudtuk, hogy be lett fedeztetve, ám ennek sikeressége nyilván csak bizonyos idő elteltével derül ki. Teltek a napok, végül mégis haza hoztuk, mint azt már az előző bejegyzésben is leírtam, majd két nap múlva elmentünk Zsargalhoz, megbizonyosodni afelől, ami egyébként szabad szemmel is jól látható volt már. (Természetesen előfordulhat álvemhesség is, tehát fontos a szakszerű vizsgálat a bulldog specialista állatorvosnál.) UH-on két kiskutya látszott - legalábbis én elhiszem Zsargalnak és a páromnak is, hogy ők látták, mert én nem =) -, így szembesültünk a ténnyel, hogy két hét múlva babázhatunk. Ez hívják mély vízbe dobásnak, azt hiszem.

Minden nappal egyre feszültebb és aggódóbb lettem, pedig Gigi teljesen jól volt és jól is viselte a vemhességet. Az izgalom a hatvanadik naptól a tetőfokára hágott bennem és szinte minden neszre felébredtem éjjel, miközben Gigi nyugodtan átaludta az éjszakákat.

Vasárnap berendeztük a baba-szobát, ahová én is beköltöztem azóta, így külön ágyban élünk a kedvesemmel átmenetileg, de bizony ez erről (is) szól.

Nagyon sok segítséget és bátorítást kaptam azokban a napokban és azóta is Zsargalon kívül Katától, Ritától és Gabitól is, amiért rendkívül hálás vagyok. Köszönöm Nektek! Természetesen Gigikém volt "anyukája" is kivette a részét mindenből, még a szülésre is eljött velünk, aminek nagyon örültünk.

Ilyen volt Gigikém a szülés előtti napon:

A hatvannegyedik nap reggelén már eléggé nyugtalan volt a drága és a hője is leesett, így gyorsan összetelefonáltam mindenkit és elindultunk Érdre. Szerencsére én vezettem, így kevésbé volt érkezésem aggódni és izgulni. :)

Jártam már életemben néhány állatorvosnál, megfordultam jó sok rendelőben, de ilyen profi csapattal még nem találkoztam, mint a Kutyavári Team. Mondhatnám, hogy minden ment, mint a karikacsapás, ami igaz is, de lehetséges, hogy kíváncsiak vagytok néhány részletre. :)

Először is tehát egy UH vizsgálaton kellett túl esnie Giginek, hogy a kicsik pulzusát meg lehessen mérni, többek között. Majd jött mindaz a procedúra, amit a Kutyavári blogban egy császármetszés előkészületeiről szóló videón láthatunk.

Kismama még nem a műtőben:

Alig néhány perccel azután, hogy Gigi bekerült a műtőbe, Viki már hozta is az első szülött kislányt, majd a kisfiút is és jött a dörzsölés, szárítgatás és az alapvető átvizsgálása a piciknek. A kiscsajszi nem sírt, mint öcsikéje, hanem morgott és valamilyenfajta kezdetleges ugatásfélével próbált megfélemlíteni bennünket, ezenközben a tesója sipított. Ő azóta is hisztisebb, sírósabb, de hát fiúból van... =)

Az első percek:

Már az első pillanatok egyikében észrevettem, hogy a kislány bizony csíkos és ennek a ténynek azóta is örülök. Egyszerűen gyönyörűek a csíkos bulldogok, teljesen rabul ejtették a szívemet és bízom benne, hogy nem kell túl sokat várnom, hogy nekünk is legyen egy szépséges csíkosunk.

Visszatérve a fősodorba, a picik nagyok, erősek és egészségesek, mindenük megvan és a kismama is rendben felébredt a műtőben. Megvártuk, míg teljesen magához tér, a bébik megszáradnak, mialatt tudtunk beszélgetni és fontos és hasznos tanácsokat meghallgatni, megjegyezni, mint kezdő kisbulldogozók.

Gigikém a saját lábán jött ki a rendelőből és szeretném ezt kihangsúlyozni, hogy mindenki, akinek bulldogja van (vagy más, nyomott pofijú kutyusa), figyeljen oda rá, ha bármilyen okból altatni/bódítani kell kicsi kedvencét, még a rendelőben ébresszék fel és térjen észhez. Ha bármilyen komplikáció adódna az altatásból kifolyólag, még helyben van a segítség.

Itthon aztán elkezdődött a 2-3 óránkénti etetés, ezzel együtt a kevés alvás a kismamának és nekem, de még tartjuk magunkat! :)

Újabb képeket és a történetünk folytatását majd a következő bejegyzésben hozom, mivel etetés-idő van és ezt a picik igen hangosan tudják jelezni. :)

Címkék: újszülött gigi császármetszés csíkos kiskutya bulldog altatás vemhesség

Platinum-Bull Gida Electra, alias Gigi

2010.09.03. 17:51 | pinkbull | Szólj hozzá!

Általában az van a makacs fertőzésekkel, hogy egyre nagyobb területet vesznek birtokba, kiírthatatlanul. Éppen így igaz ez a lelki, érzelmi infekciókra, vagyis - mint az már csak a blog címéből is sejthető - a bulldogsággal való fertőzöttségre. :) Magyarán szólva: egy sosem elég.

Már hónapok óta azon voltam, hogyan lehetne még egy bulldogunk, de egyrészt nem igazán találtam olyanokat, akikbe beleszerettem volna (vagy ha igen, akkor ők nem eladók), másrészt életem párját sem volt annyira egyszerű rábeszélni a sokasodásra.

Aztán egyszer csak abban a helyzetben találtam magam, amikor már bulldogokkal keltem és feküdtem gondolatban is, nem csak fizikailag, hogy egyszerre két felnőtt bulldog hölgy közül is választhattunk. Természetesen én mindkettőt elfogadtam volna, de szerencsére van itthon fék, aki a realitások talaján mozog és nem engedi, hogy túlságosan elszaladjon velem a ló. Így aztán rövid gondolkodási idő után (lehet, hogy hosszas töprengést kellene írnom, de valóban elég rövid idő alatt sikerült) Gigi mellett döntöttünk.

Csodálatosan kedves, bájos arckifejezése, szépséges színe, beszélő tekintete és szép formái azonnal a szívem közepébe csenték őt, közvetlenül Pocok mellé.

Az már csak hab a tortán, hogy mindemellett egy igazi földre szállt angyal, akivel semmi, de semmi probléma nincsen. Ez bármilyen más fajtájú kutya esetében is csodának minősülne, hát még, hogy bulldogról van szó. =)

Íme Ő, legújabb szerelmünk, Gigike!

 

A lányok összeszoktatása folyamatban van, főként Bubu miatt, mert ő egy kicsit mogorvább. Nyilván félti a pozícióját, pedig a szeretet csudálatos dolog, soha nem fogy el és végtelenfelé lehet osztani, mégsem jut belőle kevesebb. Persze ezt neki egy kicsit nehéz elmagyarázni, inkább az segít, ha érzi és megéli. Legalábbis úgy veszem észre, hogy segít.

A napok többnyire pihenéssel, napozással, szundizással telnek, ami őket illeti, csak Pocok próbálna időnként hemzsegni, dacolva a fájós lábával. Én azonban szigorú vagyok és csak minimális mozgást engedélyezek még a héten. :)

 

Így napoztak ma az én drágaságaim, habár a nap nem mindig sütött. =)

Hamarosan jövök további képekkel és infókkal Gigiről, meg persze Pocokról és Bubukáról is.

Címkék: gigi pocok új kutya bulldog bubu napozás angol bulldog

Nyaralás kiállítással fűszerezve

2010.09.01. 17:14 | pinkbull | Szólj hozzá!

Tudjátok, hogy nyaral a kutyás ember? Kutyával, persze. A még elvetemültebb pedig úgy, hogy közben kiállításozik. :) És természetesen nem egy kutyával nyaral, ha már van egy ideiglenes bulldog nyanyája is.

Szóval múlt hét végefelé felkerekedtünk Pocokkal és Bubuval, meg sem álltunk Hajdúszoboszlóig, ami tipikus nyaraló város, ráadásul meglehetős közel esik Debrecenhez, ahol szombaton és vasárnap CACIB show volt.

Alapvetően jól viselték az utazást és a kiállításokat mindketten, büszke is vagyok rájuk nagyon. A szálláshelyünkön is egészen kis rendes bulldogok voltak, és noha a házinéni nem rajongott a kutyákért, a házibácsi viszont annál inkább, mégis mindketten érdeklődtek esténként az eredmények felől. Szombaton olyan csodálatos bírálatot kaptunk, mint még soha és egy Kitűnőt is, aminek nagyon örülök, de legfőképpen annak, hogy látom a fejlődést Pockon, ami a ringdresszúráját illeti. Lehet, hogy ezt a fejlődést csak én látom, mert nem rohamléptékben változik, ám a kis dolgokat is meg kell becsülni, igaz? :)

Merem állítani, hogy ilyen jól még nem éreztem magam kiállításokon, mint az elmúlt hétvégén, ami persze a jó társaságnak, a sok bulldognak és a még több nevetésnek köszönhető.

Sokan mondják körülöttem, hogy majd megunjuk ezt a kiállításra-járósdit, mert ilyen, meg olyan. Nem vitatkozom ezzel, hiszen nem látok a jövőbe, tehát elképzelhető, hogy valóban megunjuk egyszer, még ha nem is mostanában. De talán épp ennyi esélye van annak is, hogy nem unjuk meg. :) Ameddig jól érezzük magunkat, addig semmiképp. Hiszen egy hobbinak a legfőbb célja és lényege éppen az, hogy az ember közben jól érezze magát. És talán szerencsés dolog, hogy nem vagyok versenyző alkat, számomra a részvétel a fontosabb, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne örülnék, illetve örülnénk bármilyen győzelemnek. Örülünk, mert minden alkalommal megvan a magunk kis győzelme, amennyiben a kis királylányunk alakulását, fejlődését nézzük. A nézésről jut eszembe, ahogy most a fenti képre rápillantottam, egészen szembeszökően izmos a kicsi Pocok. :) Nem is csoda, amennyit képes rohanni, ugrálni, pörögni... mintha nem is bulldog lenne, hanem terrier. :)))

No igen, az ugrálás. Meg is lett az eredménye hétfő reggel, még Hajdúszoboszlón. Hogy, hogy nem, a kis habókos valami rendkívül ügyetlen lépéskombinációt hozott össze a csúszósra lakkozott parkettán, aminek következtében megrándult a bal első lába. Persze akkor még nem tudtuk, hogy "csak" ennyi a baj, hanem teljesen kétsébeestünk a fájdalmas sírásától és három lábon ugrálásától. Itthon azután egy alapos orvosi vizsgálat és röntgen után kicsivel nyugodtabbak lettünk, Pocok pedig kapott egy szép, kék rögzítőkötést. Elméletileg 2 hét alatt rendbe kell jönnie és bízom benne, hogy ez így is lesz.

Ezen kis baleset ellenére, kellemes - bár rövid - nyaralás volt és a hazaérkezésünk napján még egy jó hírt is kaptam. De erről majd a következő bejegyzésben. :)

Címkék: debrecen show pocok boka hajdúszoboszló bulldog rándulás cacib rögzítő kötés

Happy Birthday Pocok!

2010.08.03. 20:52 | pinkbull | Szólj hozzá!

Igen, igen, túl vagyunk a szülinapozáson - habár ajándék csak holnap lesz -, és a tortázáson is. Tehát íme a fényképes beszámoló, sajnos igen röviden, mivel éppen lemerült a fényképezőgép akkumulátora. :( Ez az én balgaságom eredménye, mert nem töltöttem fel. Szerencsére a lényegről sikerült 1-1 képet készíteni.

A tortát az asztalnál ülve várta Pocok, szép masnival a nyakában, amit azért egy ideig szoknia kellett. A gyertyát együtt fújtuk el, viszont az evés már kinek-kinek a saját táljából, a saját helyén történt. Mi nem kóstoltuk ugyan meg a tortát, de Pockot, Bubut, Ladyt és Speedyt elnézve (sőt, este Lordnak is vittünk egy dupla szeletet), igazán finom lehetett. :)

Happy Birthday Pocok, our little princess! We love you forever.

Címkék: születésnap szülinap gyertya ajándék torta pocok birthday masni bulldog egy éves birthday cake

Első születésnap

2010.07.31. 23:31 | pinkbull | Szólj hozzá!

Egy évvel ezelőtt, körülbelül ilyen tájt jött egy sms: Szülünk!

Akkor már félálomban voltam, most viszont itt ülök a monitor előtt, hogy Pocok születésnapjának éjszakáján elmerengjek kicsit az elmúlt évről és mindazon változásokról, amiket az a bizonyos sms elindított. Hiszen akkor még nem sejtettük, hogy mára ennyi új céllal és értelemmel telik majd életünk, hála a mi kicsi királylányunknak. :)

Ma délután kreáltam egy tortát neki, marhahúsos-rizses-kuszkuszos kivitelben, azt hiszem, ízleni fog az ebzeteknek. =)

Fotó is lesz, de majd csak holnap, miután kiünnepeltük magunkat.

Azt hiszem, nincs is más hátra, minthogy azt mondjam: Boldog születésnapot drága angyalkám!

Címkék: születésnap sms pocok bulldog

Most tényleg a sírás kerülget

2010.07.25. 11:46 | pinkbull | 3 komment

Az alábbi linken található bejegyzésnek újabb hozzászólásai születtek az elmúlt napokban, méghozzá érintett fél részéről. Más kérdés azok stílusa és tartalma, de mindenki vonja le maga a következtetéseit.

http://tltcbulldog.blog.hu/2010/02/15/bulldog_rescue_avagy_siras_kerulget#c10536673

Én itt csupán szeretném közzé tenni a Pálfiné Varga Krisztina, bronzkoszorús mestertenyésztőnek írt üzenetemet, a biztonság kedvéért.

Kedves Krisztina!

Csak, hogy ne kelljen túl sokáig várni, nagyon szívesen megosztom veled, hogy mi a megoldás nehéz és/vagy kilátástalan helyzetben: el kell adni a kutyákat olyan tenyésztőnek, avagy hobbi tartónak, aki tudja biztosítani számukra a megfelelő körülményeket. Élőlényhez méltóakat. Ugyanis, amit láttunk az idős szülőknél, az minden volt, csak méltó nem. Érdekes számomra, hogy volt érkezésed mindenkit kiosztani, átkozódni, vádaskodni, de egyetlen kérdést sem tettél fel az állítólagosan szeretett kutyáid hogyléte felől. Tudod, hárman közülük már nem élnek, hála a csodálatos életkörülményeiknek, amikben szenvedtek, gyötrődtek évekig.
Lehet, hogy volt hűtött-fűtött, klímás kennel, de egy disznóól sem nem kennel, sem nem klímás, nem beszélve a hasig érő ganajban való tartásról. Biztosan te sem erről álmodoztál annak idején, amikor elérted a mestertenyésztő címet.
Egy dologban biztos vagyok, az általad megszólított tenyésztők egyike sem hagyná egyetlen kutyáját sem ilyen sorsra jutni, inkább időben megválna tőlük, az ő érdekükben.
Azt sem hiszem el mellesleg, hogy 3 éve nem volt alom, ugyanis a tv-ben egészen más hangzott el a szüleid szájából. Vagy akkor most kinek is van igaza?
Azért írtam le mindezt és még tudnék írni rengeteget, de úgy érzem, hogy fölösleges, hogy ne Zsargal blogjában gyűljenek a méltatlan hozzászólások.
Én nem vagyok semmilyen koszorús mestertenyésztő (még), de nem is erre mérik az embert. Klímás kennelem sincs, de a 3 saját és 1 ideiglenesen befogadott, mentett kutyánk olyan körülmények közt él velünk együtt (hangsúly az együtt-ön), ami méltó bármelyik élőlényhez. Pedig a saját kutyáink közül jelenleg 2 utcáról kukázott keverék van és csak egy pedigrés, kiállítási bulldog (még). Mindenesetre egyiküket sem hagynám idős, beteg szüleim nyakára, akikről tudom, hogy képtelenek gondoskodni róluk.
Bízom benne, hogy sikerül egy kicsit magadba nézni és elismerni, hogy hibáztál, mert már eddig is több bulldog életébe került. Ne vádaskodjatok és átkozódjatok, szüleiddel együtt, hanem örüljetek annak, hogy a szebb napokat is látott bulldik ismét jó helyen, szerető családoknál élnek és boldogok végre. Megérdemlik.
A jövőre nézve pedig kívánok egy sokkal sikeresebb és szeretettel telibb életet, de leginkább kutyák nélkül, ha lehet. Az ő érdekükben.
Üdv,
Szabó Eszter

Címkék: rtl klub zsargal gyál tltc bulldog rescue bulldogmentés szaporítótelep

Ember vagy állat?

2010.07.06. 11:49 | pinkbull | 4 komment

Mostanság egyre többször szembesülök azzal a véleménnyel, hogy minek törődünk ennyit a kutyákkal, mikor azok csak állatok, holott rengeteg embertársunk szorul segítségre. Hogy mennyi a hajléktalan, a beteg, az árvízkárosult. Legtöbbször nyomdafestéket sem tűrő hozzászólásokban vágják a fejünkhöz nekünk, kutya-bolondoknak, hogy betegek, perverzek, morálisan csökevényesek, akármilyenek vagyunk. Az ilyen minősítésekre itt és most (sem) szeretnék reagálni, hiszem, hogy mindenki önmagát minősíti tetteivel és szavaival egyaránt.

Ám azonban a - sokszor ismerőseimtől, barátaimtól - sorra érkező támadásokra megpróbálok egy rövid, de minél átfogóbb választ adni.

Miért nem inkább embertársaimnak segítek annyit, mint a kutyáknak, pláne bulldogoknak? Nos, egyfelől alkalom adódtán embertársaim is számíthatnak rám, ezt a közvetlen környezetemből sokan alátámaszthatják. Az árvízkárosultaknak gyűjtögető adományvonalra is küldtünk sms-t, a Tesco-ban is adakoztunk és a Krisnásoknak (bocsánat, ha nem így hívják magukat, de így él a köztudatban) is rendszeresen adok pénzt, mert biztosan tudom, hogy ők valóban osztanak ételt például.

Mindazonáltal a legfőbb különbség ember és állat között, a szabad akarat. Az embernek szabad akarata van, szabadságában áll jól, vagy rosszul éreznie magát, jól, vagy rosszul élni, ez mindig, mindenkinek a saját tudatos, avagy tudattalan döntésén múlik. Noha többnyire ezért is kapok a fejemre, miszerint ugyan ne mondjam már, hogy XY szabad akaratából lett beteg, vagy nyomorék, vagy hajléktalan, mert ki akarna az lenni? Az a szomorú hírem van, hogy noha tudatosan senki nem akar beteg, nyomorék, vagy földönfutó lenni, mégis az a helyzet, hogy valahány élethelyzetet mi magunk választjuk. Ennek az a csodálatos előnye van, annak ellenére, hogy nincs kit hibáztatni a minket ért nehézségekért, még a kormányt sem, hogy egyes egyedül rajtunk múlik, hogy változtassunk az adott helyzetünkön. A mai nap a tegnapi gondolataink lenyomata és mai gondolataink eredményezik a holnapunkat. Mivel ez a blog nem erről szól alapvetően, az internet azonban bővelkedik írásokkal, filmekkel, könyvekkel, előadásokkal e témában, bátran ajánlom mindenkinek, hogy nézzen szét a vonzás törvénye keresőkifejezés találatai közt. (Angolul értőknek law of attraction.)

Legyen itt elég annyi, hogy mi, emberek, szabad akaratunkból kifolyólag, önmagunk kezében tartjuk a saját életünket, szabadon dönthetünk sorsunkról, miközben az állatok, mint a kutyák (macskák, lovak, rigók, bálnák, stb.) bizony tökéletesen kiszolgáltatottak az emberiségnek. Ki veszi el tőlük a természetes életterüket? Az ember. Ki tenyésztett ki többszáz különféle kutyafajtát? Az ember. Kiért áldozzák akár az életüket is gondolkodás nélkül az állatok? (Nem csak a kutyák, mert ugye hallottunk már olyan delfinekről, akiket élő torpedóként használtak fel háborús eseményekben a hátukra erősített robbanószerkezettel?) Igen, az állatok.

Emlékezzünk a Kis hercegből oly sokat idézett sorokra:

Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Felelősek vagyunk az állatainkért, növényeinkért, csak úgy, mint gyermekeinkért és önmagunkért. Most persze elkezdhetném boncolgatni, mi is az a felelősség, ám ez ismét egy hosszú és kimeríthetetlen téma lenne, aminek nem itt van a helye.

Másrészről sose felejtsük el, hogy mi mindannyian, akik segítünk a bajba jutott állatokon, embertársaink felelősségét vesszük át önként, embertársaink kegyetlensége, szívtelensége, nemtörődömsége okán vált szükségessé tevékenységünk.

Olyan bulldogok kötnek ki nálunk többnyire, akik egész életüket egy szaporítónál töltötték, évente kétszer szülve a kiskutyákat sorra, teljesen kizsigerelve, szeretetlenségben, bezárva, elhanyagolva. Ők nem ismerik a játékot, a simogatást, a falkát és 7-8-10 éves fejjel kell megtanulniuk mindazt, amit ideális esetben pár hetesen, hónaposan megtapasztalnak általában a kutyák. Már amelyik náluk szerencsésebb.

Az éppen nálunk nyaraló Avokádót például kikötötte valahová korábbi tulajdonosa, majd sorsára hagyta, miután kiöregedett a kiskutya gyártásból. Hol van itt a felelősség, kérdem én?

Kedves ismerőseim és barátaim, illetve ismeretlen ismerőseim, akik megkérdőjelezik épelméjűségünket, úgy gondoljátok, hogy rendjénvaló használati tárgyként nézni egy kutyára? Helyes az, ha kidobjuk az utcára, amikor már nem hoz több hasznot? Erre neveljük a gyermekeinket, a jövő nemzedékét? Ez a követendő példa, hogy aztán majd bedugjanak minket az elfekvőre, mikor már megöregedtünk és több a gond velünk, mint amennyi hasznot hozunk? Remélem, hogy a válasz egyértelmúen: NEM.

Korábban említettem az ember szabad akaratát. Ami az én szabad akaratomat illeti, nos szabadságomban áll eldönteni, hogy kire áldozom az energiámat, időmet, pénzemet, legfőképpen a szeretetemet, és én úgy döntöttem, hogy elsősorban a bulldogokra.

Szerencsére vannak ebben a világban olyanok is szép számmal, akik a rászoruló embereken segítenek, mivel szívük, lelkiismeretük erre készteti őket. Minden tiszteletem az övék, azoké az önkénteseké, akik nem mindig várhatnak hálát cserébe önfeláldozó munkájukért, mert az emberi természet már csak ilyen.

Hálátlan kutyával azonban még soha nem találkoztam.

Címkék: önkéntes segítség állat ember felelősség árvíz bulldog

Tundrai nyár

2010.06.07. 08:37 | pinkbull | Szólj hozzá!

Rohamléptekben telnek a napok, hetek, szinte észre sem veszem, ahogyan egyik a másikba fonódik. Az elmúlt időszakban Tundra, vagy itthoni használatú nevén Bubu - és ezentúl így fogom emlegetni -, felépült a műtétből és igen sok - számára - újdonságot fedezett fel a világ naposabb oldalából.

Első napokban a fekhelyét sem hagyta el, ami részben talán köszönhető a műtét utáni fájdalmaknak, láznak, másrészt viszont az előéletének. Amikor azt írom, hogy a fekhelyét nem hagyta el, ezt abszolút szó szerint kell értsétek, ugyanis még a dolgát is ott végezte el. :(

Két nap múlva már kimerészkedett az ajtón kívülre, de a négy lépcsőfok, ami a kertbe vezet, egyelőre leküzdhetetlen akadálynak tűnt. A harmadik, nálunk töltött éjszakáján, utánunk baktatott a hálószobába, látván, hogy Pocok is minden további nélkül ezt teszi. Így beköltöztettük a kuckóját a franciaágy mellé, karnyújtásnyira tőlem, hogy bármikor meg tudjam simogatni, nyugtatni, ha szükséges. Ahogyan javult a közérzete és gyógyulgatott a pocakján a műtéti seb, egyre többet mozgolódott, szívesen időzött az udvaron, amikor épp nem esett az eső. Szűk egy hét leforgása alatt eltanulta Pocoktól a szobatisztaságot, azóta is okosan kéredzkedik, ha kimenne.

Észre vettem, hogy folyamatosan figyeli Pocok viselkedését, illetve minket, hogy milyen tettéért, mivel jutalmazzuk a kisasszonyt és próbálja ellesni az általa követendőnek vélt mintákat. Ez a másolás a mai napig zajlik folyamatosan, nem tudni, véget ér-e valaha is. Pocoknak soha nem kellett megtapasztalnia a kihasználtság, szeretetlenség, kizsigereltség érzését, soha nem kellett éheznie, soha nem kellett versenyeznie senkivel és semmivel a kegyeinkért, hiszen itthon ő a mi királylányunk. Békakirálylány. =) Igazán, lelke mélyéig felszabadult, vidám, vagány, játékos, ugri-bugri kölyök ebállat, habár számunkra sokkal emberibb, mint az emberek egy része. Néha eszembe jut, hogy másként is alakulhatott volna az ő sorsa, s akkor aligha lenne ilyen felhőtlen, boldog élete, de igyekszem olyankor elhessegetni ezt a gondolatot, mint egészségtelent.

Visszatérve Bubura, nos ő nagyon is megjárhatta a hadak útját, ugyanis szabad szemmel jól láthatóan fogalma sem volt olyasmikről, mint simogatás, játék, akár egyedül, akár emberrel, vagy kutyákkal, sőt még a labda is idegennek tűnt számára. A jutalomfalatokat hírből sem ismerte, de szerencsére a táppal nem kellett megbarátkoztatni. Noha kétlem, hogy valaha is olyan minőségű ételt kapott volna, mint nálunk - félreértés ne essék, nem a mi érdemünket szeretném itt hangsúlyozni. Alapvetően szívbe markoló volt Bubu egész lénye, s mindaz, amit sejtettünk az előéletéről.

Napról napra vált egyre nyitottabbá, látványosan fejlődött, így mára megismerte a labdát és - egyelőre még csak egyedül - időnként jókat játszik vele, a lakás egyharmadában magabiztosan közlekedik, ám a többi helyiségbe, például a nappaliba, be sem teszi a lábát, annak ellenére, hogy abszolút szabad lenne neki. Önbizalmának visszatérte abban is lemérhető, ahogyan őrzi a házat, éberen, de nem ijedősen. Amikor szükségét érzi, eltotyog a kapuig és hallatja a hangját. Nem fúria-mód, hanem olyan megejtő-édesen, bulldogosan. A lépcsőket változatlanul nem szereti, ami testfelépítését tekintve teljesen érthető, de azért azt a négyet a kert és a lakás között, mindahányszor becsülettel leküzdi. Na jó, időnként eltaknyol sajnos, olyankor én megrémülök és percekig babusgatom, meg persze korholom is, miért nem figyel oda jobban, ne szeleskedjen, mert mi lesz velem, ha valami baja esik netán. Bubukám pedig eközben az ölembe hajtja a fejecskéjét és néz a nagy, barna szemeivel, úgy néz, ahogyan még senkitől sem láttam. Egyszerre benne van a szemeiben a múlt fájdalma és a jelen boldogsága, a hála és szeretet, és valami megfoghatatlan, angyalszerű, mégis huncut, pajkos fény.

Magabiztossága, nyugalma és látszólagos önfeledtsége azonban máris elillan, mihelyst el kell hagynia a biztonságot nyújtó otthont. Időnként ellátogatunk a Noéra, magunkkal visszük őhölgységét kiállításra, valahányszor Pocokkal együtt, természetesen, de Bubu a kapun kívülre egyáltalán nem szeret kerülni. Ha idegen környezetbe kényszerítjük, jól láthatóan kiütköznek rajta egy enyhébb sokk tünetei, de még az ismerősnek számító Noé területén sem érzi túl jól magát. Nyilván attól tart, hogy visszavisszük és szertefoszlik ez az újfajta élet, amit még megszokni sem volt ideje, de éppen elkezdett élvezni, hogy számára eddig ismeretlen, de annál kellemesebb dolgok történnek vele.

Így aztán igyekszünk minél ritkábban elcipelni itthonról, ám időnként csak elkirándulunk valamerre, hátha lassan oldódik a szorongása, félelme.

Az elmúlt hetekben Bubuka végzetesen beszerette magát a szívünk mélyére, Pocokkal is összebarátkozott, sőt, némi anyai rezdülések is megfigyelhetőek nála, miszerint Lady után ő is előszeretettel tisztogatja Pocok pofiját, hátsóját. =)

Legújabban már csintalanságokon töri a kis buksiját, amiről még sajnos nem készült fényképes bizonyíték, de rajta vagyok. Papucs-, és cipőtolvajlás mesterévé képzi magát, autodidakta módon, mondhatom, nagyon jól halad. Oly észrevétlenül cseni el a papucsomat, hogy már csak az tűnik fel, ahogyan méterekkel távolabb tipeg, szájában a szerzeménnyel. Olykor sikerül kilopnia a kertbe egy lábbelit és kicsit megcsócsálnia, amitől inkább nyálas lesz a cipedli, mintsem csipkézett, ám mi jobban szeretjük szárazon. =) Mindazonáltal olyan ártatlan képpel teszi mindezt, hogy egyszerűen képtelenség haragudni rá, sokkal inkább csak nevetünk, miközben megpróbáljuk lebeszélni az orozásról, egyelőre kevés sikerrel. :)

Címkék: játék szeretet sokk noé bulldog bubu tundra

Ideiglenes szeretet

2010.06.02. 17:19 | pinkbull | Szólj hozzá!

Ezúttal szeretnélek átirányítani titeket a bulldog fajtamentés oldalára, ahol elolvashatjátok a fenti címen futó gondolataimat. :)

bulldogmentes.hu/index.php

Címkék: bulldog fajtamentés ideiglenes örökbefogadás

Egy mozgalmas hét története

2010.05.15. 08:35 | pinkbull | 1 komment

Miután a Mami elutazott és megnyugtatásul néhány fotót is kaptunk róla az új otthonából, azonnal megbeszéltük, mikor jöhet hozzánk legújabb ideiglenes bulldogunk.

Első ötletként Tundra jött szóba, de róla majd később, mert végül egy sokadmagával a Noéra került leányzó, Eby lett a kiválasztott. Szombaton letudtunk itthon egy szűk körű grill partyt, vasárnap pedig elugrottunk Pocokkal a salgótarjáni CAC kiállításra. A kiállítás csodálatos környezetben, ám vegyes hangulatban telt. Mindazonáltal nagyon jó volt ismét bulldogosok közt lenni és újabb tapasztalatokat gyűjteni.

Közvetlenül a bulldogok bírálatának befejezte után máris pakoltunk és irány a Noé Állatotthon, ahol éppen zajlott a Boxer Majális és Boldog Bulldog Buli. :) Fél órányi kereségélés után Eby is meglett, közben mi megebédeltünk, majd újdonat védencünkkel együtt megtámadtuk Zsargalt egy kis lelki feltöltődésért. :) Mint mindig, most is teljes volt az élmény, köszönjük! ;)

Eby, akit szinte rögtön átkereszteltünk Zsebire, pillanatok alatt beilleszkedett és gyakorlatilag két perc után tökéletesen otthon érezte magát nálunk. Főhadiszállásnak a kanapét nézte ki magának, ahonnan levontatni sem lehetett, de őszintén szólva nem is akartuk. Zsebi egy csodálatos, bújós, szeretetéhes, okos, szépséges, egy szóval tökéletes leányzó, így aztán semmi meglepő nem volt abban, hogy másnap (hétfő) este már hívott is Évi a Noéról, hogy kedden költözik új családhoz legújabb szerelmünk. Nos, ilyen expressz ideiglenességre nem gondoltam és fájt is érte a szívem, hiszen nála csodálatosabbat elképzelni sem könnyű, de Zsebi szempontjából ez volt a lehető legjobb, ami történhetett.

Az új családjában is azonnal felfedezte a kanapét és állítólag búcsúzóul küldött nekem egy puszit. =)

Legyél nagyon boldog, kicsi szívem!

Persze nem jöttem haza üres kézzel, mikor Zsebi-Ebyt visszavittem a bulldog mentő lányoknak, a frissen ivartalanított, még inkább alvó, mint éber Maracuja lett legújabb lakónk.

Maracuját egy társával együtt Soroksáron találták, nyilvánvalóan szaporítónál sínylődtek mindketten. Azt hiszem, a sínylődés még enyhe kifejezés is arra, amiről tanúskodik állapotuk. :( Sajnos azonban, miután kiheverte az altatást, kiderült, hogy noha rendkívül bújós, kedves, más bulldogot nem tűr meg a környezetében. A két keverék kutyánkkal az ég világon semmi baja sem volt, de Pockot, amint meglátta, szerette volna kicakkozni. Erről semmilyen módon nem sikerült lebeszélni, így szomorú szívvel, de pénteken vissza kellett vigyünk a Noéra, ahol beigazolódott, hogy csak a bulldogokkal szemben vannak ilyen komoly előítéletei. Tundrának is neki akart menni, persze nem hagytuk.

No, igen, a már korábban említett Tundra. Cegléden talált, szintén szaporító-szökevény, akit agyon ellettek, de minden más törődést és gondoskodást elfelejtettek megadni neki. Felkerekedtünk vele az állatorvoshoz, hogy megejtsük a rutin-ivartalanítást, ám műtét közben kiderült, hogy korántsem olyan egyszerű a képlet, mint vártuk. Tundrának hatalmas daganata volt az egyik petefészkén, sok kisebb a petevezetékein, illetve egy komolyabb méretű emlődaganatot is el kellett távolítani. Jó egy órás műtét után, hosszan kígyózó vágással a pociján, éppen ébredezve hozhattuk haza. Íme a valószínűsíthető magyarázat, miért került az utcára a kiszolgált, noha egyáltalán nem idős bulldog. Az emberből ilyenkor óhatatlanul mindenféle indulatok törnek fel, a keserűség és a tehetetlenség okán érzett dühében, de tény, hogy mindez nem segít a helyzeten.

Erősebb idegzetűek gallery.site.hu/u/szorpi/bulldog/bulldog/tundra/ ide kattintva megnézhetik a Tundrából kioperált daganatos méhet, petefészkeket, egyebeket.

A lábadozás hosszabb időt vesz majd igénybe, hiszen ez egy nagy műtét volt, miután még antibiotikumot is kapnia kell, de immáron jó kezekben van és hamarosan ő is szerető családhoz költözhet, ahol igazi családtagként bánnak vele. Mint, ahogyan mi is.

Címkék: kiállítás salgótarján pocok örökbefogadás cac daganat petefészek ivartalanítás zsargal bulldog maracuja csengő tundra noé állatotthon eby bulldog mentés

Nagy utazás

2010.05.03. 13:56 | pinkbull | Szólj hozzá!

Ez a nap is eljött - sőt, azóta el is múlt -, el kellett búcsúznunk Csengőtől. Szombat reggel háromnegyed hatra vittem ki a Noéra, hogy 11 másik ebbel neki vágjanak egy új életnek, egy új országban, új család oldalán. Nem csináltunk semmilyen felhajtást, az utolsó pillanatig ugyanúgy teltek a napok, mint máskor, de szombat hajnalban már látszott a Mamin, érzi, hogy valami készül. Izgatottan toporgott, holott máskor 9 előtt felkelni sem volt hajlandó, szaladt a kocsihoz és figyelmesen szemlélődött útközben. Midőn pedig megérkeztünk a Csordakút úti állatotthonhoz, minden fűszálat megszaglászott, alaposan. A kocsi már várta őt is, de az utolsó pillanatig velem maradhatott, sétáltunk, beszélgettünk. Ömlött a nyál a szájából, ami szintén a stressz jele, azt hiszem, akkor érezte meg, hogy el kell mennie.

Én tettem be a szállító boxba, kisebb ellenkezésével dacolva, megkapta kedvenc, sípolós Mike-ját (remélem egy ideig megtartják neki a németek) és közben hol hangosan, hol magamban beszéltem hozzá. Tudjátok, a szokásos butaságokat, hogy Minden rendben lesz, Légy jó mamika, Nem kell félni, Nagyon szeretlek, stb. Nem tudom, mennyit értett meg ezekből, de látszott rajta a kétségbeesés.

Szerencsére Mamit kemény fából faragták és mostanra biztosan kiheverte az utazás sokkját, elkezdett beilleszkedni új környezetébe, új családjába. Nagyon várjuk a híreket róla, remélem ma már kapunk is.

Addig is itt vannak az utolsó fényképeim a kicsi Mamuszról. :)

Címkék: utazás örökbefogadás csengő francia bulldog ideiglenes befogadás noé állatotthon

Az első kiállítás(ok)

2010.04.12. 17:52 | pinkbull | Szólj hozzá!

Miután már mindenki megírta a miskolci CACIB eredményeket, én teljes lelki nyugalommal eltekinthetek ettől és szorítkozhatom a saját élményeinkre. Végtére ennek a blognak leginkább ez a célja. :)

Az első nap előtti éjszakán szinte egy percet sem aludtam, annyira izgultam. Izgultam, hogy hogy fogja érezni magát Pocok, mit fog szólni az egészhez, és különben is ezen a téren teljesen szűz voltam még. Hajnalban keltünk, ami önmagában csak azért volt szokatlan, mert szombat volt, de Pocok, azt hiszem, nincs annyira otthon a naptárt illetően, gondolta aludhat ő még. Amikor táska, ketrec, étel-, ital csomagolás volt soron, akkor már gyanúsnak tartotta a helyzetet, végül befutott Ati is és neki vágtunk az autópályának. Pocok átaludta az egész utat, mégsem pihente ki magát. Nem csoda, itthon általában minimum délig alszik. =)

Megérkezés és letelepedés után el is raboltam drága Zsargalt gyakorlás címén. Összességében már megint sokat köszönhetünk neki és gondolom, hogy a számlám csak gyarapodni fog nála a jövőben. :) Végülis valamennyire ő is tehet arról, hogy ilyen stádiumba jutottam a bulldog-mániában, tehát megérdemli, hogy rendszeresen nyagassam. =) Remélem, nem haragszik ezért most!

Pocok megismerkedett Austinnal is és legalábbis egy barátságot alapoztak meg a hétvége folyamán, habár erről nem készült fotó. Mindenesetre nagyon édesek voltak együtt, s persze külön-külön is azok.

Picikém átesett a tűzkeresztségen velem együtt, ami a kiállításozást illeti, a végeredménnyel elégedett vagyok, mindent figyelembe véve. Sőt, valójában néhány korábbi félelmem is eloszlott, mert olyan bírálatot kaptunk, amihez képest én rosszabbnak láttam a bébikémet. Most lehet felhördülni, hogy milyen anya vagyok én, ha nem a sajátom a legszebb csemete a széles világon nekem?! Nos, számomra ő a legszebb, legokosabb, legédesebb, leglegleg..., de igyekszem időnként objektívebb szemmel is nézni a dolgokat, a saját érdekünkben. :)

Annyira kimerítette az első nap a kicsikémet, hogy aznap nem is evett, egész hazaúton aludt, majd itthon is, szinte másnap hajnalig. Vasárnap ugyanis ismét Miskolc volt az úticél, immáron rutinosabban, kevesebb izgalommal.

Láttunk mindenféle vadállatokat út közben, például egy épp mosakodó nyulat, nyilván a húsvéti volt és már gyúrt a hétfőre. :D

A kiállításon sikeresen összeismerkedtünk egy ír farkas tenyésztővel és bűbájos kutyáival, nem is győztem simogatni az egyiket. Nekem ugyan valószínűleg sosem lesz ír farkasom, de egyik kedvenc fajtám, szintén gyerekkorom óta. Nem tudom miért, olyan szivet melengetően tudnak nézni a borzas fejükből és kicsit esetlennek tűnnek időnként óriási termetük miatt, legalábbis olyan kecsesek, mint egy balettozó zongora. Egyszóval imádnivalóak. :) Pocok igencsak eltörpült a másfél éves farkasagár mellett, ettől függetlenül jól kijöttek egymással.

Alapvetően az egész hétvége jó hangulatban telt nekünk, jó érzés hasonlóan megszállott emberek között tölteni az időt. Azóta gyűlnek a nevezések eljövendő kiállításokra, mert kitűnő szórakozás, ráadásul imádott bébikémmel lehetek. Ő egyébként most pár méterre tőlem ül és a füleit mozgatva figyel engem, nyelve hegye kidugva. :)

Végezetül néhány kép a kiállításokról.

Címkék: kiállítás miskolc pocok austin zsargal bulldog cacib lotty

Húsvét

2010.04.02. 14:42 | pinkbull | Szólj hozzá!

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek! Akit pedig érint, nekik kellemes és sikeres kiállítást a hétvégére! :)

Címkék: húsvét kiállítás pocok nyuszi bulldog

Napozni jó!

2010.03.30. 16:47 | pinkbull | Szólj hozzá!

Bizony, visszavonhatatlanul itt a tavasz, noha kicsit szelesen, de egyre több napsütéssel. Pocok nagyon értékeli a jó időt, mivel még nincs túl meleg, így szívesen napoztatja a porcikáit a teraszon, vagy ahová éppen odasüt a napocska. :)

Per moment idebent horkol a babfotelben, de ma már jó néhány órán át kertészkedett és napfürdőzött a kertben.

Íme, néhány képi emlék a tegnap délutánról.

Címkék: tavasz pocok terasz bulldog napozás

Képek

2010.03.29. 15:38 | pinkbull | Szólj hozzá!

Egy ideig nélkülöznünk kellett a friss képeket, ezért most pótlólagosan hoztam egy-kettőt. Mióta ilyen szépen kitavaszodott, sok időt töltünk kint, főleg kertészkedéssel. Természetesen nagyszerű segítségünk ebben a tevékenységben Pocok és Csengő is, Ladyékről már nem is szólva. Áldásos közreműködésüket még nem kaptuk lencse végre, de most egy hétig van kölcsön fotómasinánk, szóval rajta vagyok az ügyön. :)

Címkék: pocok fotók kertészkedés bulldog csengő
süti beállítások módosítása